Polányi Mihály munkássága:

  Polányi Mihály Lázár 1891 március 12-én Budapesten született. A Trefort utcai Gyakorló Gimnáziumban érettségizett 1908-ban. Orvosi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, diplomáját 1914 áprilisában kapta meg.
   Első publikációját medikusként írta az újszülött agyvízének kémiai összetételéről. Ez a tanulmány 1911-ben németül is megjelent. Fivére Károly hatására eljárt a Galilei Kör üléseire, írásai jelentek meg a Szabadgondolatban és a Huszadik Században. Mint egyetemi hallgató Pfeifer Ignác műegyetemi tanár támogatásával egy gazdag diák kisérőjeként kijutott Karlsruheba, ahol hallgatta G. Bredig professzor kémiai előadásait és résztvett az általa vezetett laboratórium munkájában. Ekkor döntötte el, hogy kémikus lesz. A termodinamiks III fetételéről (Nerst-tétel) írott publikációját elküldte véleményezésre Karlsruhe-ba Bredig professzornak kérve a jóváhagyását. Bredig nem érezte magát kompetensnek, ezért továbbküldte a dolgozatot Albert Einstennek. Einsteinnek nagyon tetszett a dolgozat, véleményét írásban küldte meg. Polányi Mihály innen számította tudományos pályafutásának kezdetét.
   1914. július 28-án kitört az I. világháború. Polányit besorozták az Osztrák Magyar Monarchia hadseregébe és segédorvosként Zomborba vezényelték. Az ottani kórházban főleg fertőző betegeket gyógyított. Polányi diftériában megbetegedett, ezért leszerelték, s hónapokon keresztül Budapesten és Bécsben gyógykezelték A lábadozás közben írta meg "A békeszerzőkhöz. Nézetek az európai háború és béke feltételeir?l" cím? tanulmányát, amely a Huszadik Század 1917. évfolyamának 2. számában jelent meg. Ebben kifejtette, hogy a nagyhatalmak politikája törvényszer?en háborúhoz vezet és a várható békeszerz?dés csak kiélezi és elmélyíti a kontinens konfliktusait. Polányi Mihály felvázolta az egységes Európa eszméjét, aminek - véleménye szerint - nincs alternatívája.
   A háborús szolgálatból szabadulva Polányi folytatta kutatásait az adszorpció-témában. Ebben a tárgykörben írta meg doktori értekezését "Gázok (gőzök) adsorptiója, szilárd nem illanó adsorbensen." címen, amit a budapesti Tudományegyetem illetékes szakbizottságához nyujtott be. A bölcsészdoktori címet egy évvel később, 1917-ben szerezte meg.
   1918-ben Polányi a Károlyi kormány egészségügyi államtitkára lett. A rövid hivatali odeje alatt ebben a minőségében nem fejtett ki tevékenységet. A Tanácsköztársaság alatt helyettes egészségügyi népbiztosnak evezték ki, e mellett a budapesti Tudományegyetem Gyakorlati Fizikai Intézetében Hevesy György professzor asszisztenseként dolgozott.
   A Tanácsköztársaság bukása után elbocsátották egyetemi állásából. ezért úgy döntött, hogy önként választja az emigrációt.
   Hevesy György megpróbálta Niels Bohr koppenhágai intézetébe beajánlani, de ott nem volt állás. Ezután az Aachenben dolgozó Kármán Tódor segítségét kérte, de az sem járt sikerrel. Akkor úgy döntött, hogy Karlsruhe-ba megy. Bár Bredig professzor ugyancsak nem tudott számára állást biztosítani, de kilátásba helyezte, hogy az általa vezetett intézetben folytathatja adszorpció-kutatásait.
   Fritz Haber Nobel-díjas tudós 1923-ban meghívta Polányit a Kaiser Wilhelm Intézetbe, hogy irányítsa a cellulóz és más természetes anyagok szerkezetének vizsgálatát. 1923-ban az Intézet osztályvezetője lett, ugyanakkor kinevezték a berlini Technische Hochschule tanárává. Polányi jól érezte magát Berlinben, mivel tudományos szempontból élete legtermékenyebb időszakát élte. Kiváló munkatársai voltak, akik nagyra becsülték őt és lelkesen működtek vele együtt. Otthona szellemi eszmecsere műhelyévé vált. Az általa szervezett elméleti műhelyek keretében filozófiai és közgazdasági kérdéseket vitattak meg. A vitákon rendszeresen részt vett Szilárd Leó, Wigner Jenő, Gábor Dénes, ritkábban Neumann János, valamint a Kaiser Wilhelm Intézetben dolgozó külföldi kutatók.
   Polányi a 30-as évek elején kezdett foglalkozni a kristályok mechanikai tulajdonságainak vizsgálatával. Érdeklődése később felölelte a kémiai kinetikát és a szilárd testek felületén fellépő gázabszorpciót. A szakirodalomban róla nevezték el az adszorpciós potenciál kiszámítására alkalmazott képletet. Kiemelkedőek voltak a reakcióhő és a reakciósebesség összefüggésére és "az átmeneti állapot elméletére" vonatkozó kutatási eredményei. Polányi Berlinben vált nemzetközileg elismert jelentős kémikussá.
   Bródy Imre felkérésére a 20-as évek második felében bekapcsolódott az Egyesült Izzó (Tungsram) nagyüzemi kutatásaiba, jelentős szerepet vállalt a krypton lámpa kikísérletezésében. Polányi 1939-ig volt az Egyesült Izzó külföldi szaktanácsadója.
   1933 áprilisában a nemzeti szocializmus hatalomra jutását követ?en elhagyta Németországot és 1933 juliusában foglalta el manchesteri katedráját mint a fizikai-kémiai tanszék professzora. Oktató és kutató munkájával Polányi kivívta a kollégák és a hallgatók elismerését. Éppen ezért nagy meglepetést keltett az a bejelentése, hogy felhagy a kémiával és átvált a társadalomtudományra. 57 éves volt ekkor.
   Polányi 1958-ban végleg elfordult a kémiától és kizárólag társadalomelméleti és tudományelméleti kérdésekkel, illetve a tudományos megismerés filozófiai kérdéseivel foglalkozott. Szerinte minden jelenségben van egy hallgatólagos összetevő (tacit component), amely közvetlenül nem írható le és nem ragadható meg. Koncepciójának lényege így foglalható össze: "Többet tudunk, mint amennyit el tudunk mondani." Szerinte van járulékos tudás és van fókuszált tudás. A kérdés az, hogy a jelenségek helyes értelmezése a két tudás milyen arányát igényli. A tudományos megismerés - szerinte- eredményesen csak szabad és demokratikus társadalomban lehetséges. Tudományfilozófiai felfogását legteljesebben az 1958-ban megjelent Personal Knowledge (Személyes tudás) cím? könyvében fejtette ki.
   Alapító tagja volt a Congress for Cultural Freedom-nak, amelyben a progresszív gondolkodású értelmiségiek vettek részt. A Congress sikra szállt a keleteurópai országokban élő tudósok személyes szabadságáért. Üdvözölte az 1956-os magyar forradalmat. A forradalom leverése után sokat tett az Angliába menekült értelmiségiek támogatásáért, a letartóztatottak szabadonbocsátásáért.
   Polányi tagja volt a Royal Societynek, tiszteletbeli tagja egy sor tudományos akadémiának, díszdoktora számos egyetemnek.
   1976 február 22 -én hunyt el Northamptonban.
   Tehetsége fiában folytatódott. Az 1929-ben Berlinben született John C. Polanyi szintén kémikus lett, 1986-ban megosztott kémiai Nobel-díjat kapott. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották.
   Polányi Mihály tudományos életművének kutatása és publikálása céljából 1990-ben létrejött a Polányi Mihály Szabadelvű Filozófiai Társaság, amely rendszeres időközönként nemzetközi tudományos konferenciákat szervez angol és magyar nyelven (már 1991. óta) kiadja a Polanyiana című folyóiratot.
   Külföldön az Appraisal (Nagy Britannia) és a Tradition and Discovery (USA) folyóiratok jelennek meg rendszeresen, amelyekkel a hazai Polányi Mihály Társaságnak rendszeres kapcsolata van.
  
   Polányi Mihály legteljesebb életrajzát egykori tanítványa, a Nobel-díjas Wigner Jenő írta meg a Royal Society felkérésére, valamint W.T. Scott - Martin X Moleski S,J,: "Michael Polanyi Scientist and Philosopher" címen.
  
Polányi Mihály főbb művei:
  Angolul:
   Science, Faith and Society, 1946.
   The Logic of Liberty, 1951
   Personal Knowledge, Towards a Post-Critical Philosophy, 1964
   The Tacit Dimension, 1967.
  
  Magyarul:
   Filozófiai írások I.II 1992 .
   Személyes tudás I.II. 1994
  
   A Polányi Mihály Szabadelvű Filozófiai Társaság elérhető a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen:

1111 Budapest, Stoczek u. 2-4.
Tel. 463-1181 Fax: 463 1042
E-mail: polanyi@filozofia.bme.hu